környezetvédelem;felmérés;zöldenergia;műanyaghulladék;rezsicsökkentés;bolygóvédelem;

2023-05-11 13:17:00

Magyarországon már kínos lett a „rezsicsökkentés”

Országos felmérés készült a magyarokat legjobban izgató környezeti problémákról, és arról, milyen üzenetekkel lehet rávenni őket a zöldítésre.

A magyarok nem a bolygót akarják megmenteni, hanem jobban akarnak élni. Ugyanakkor minden olyan bolygómentő ötletre vevők, amely pozitívan befolyásolja (vagy legalább nem rontja) a tágabban értelmezett életminőségüket – ez olvasható ki a Foundation for European Progressive Studies, a Friedrich Ebert Alapítvány és a Policy Solutions Zöld kommunikáció Magyarországon – Környezetvédelmi narratívák társadalmi fogadtatása című, friss kutatásából. Az eredményeket összegző tanulmány fő tanulságát talán úgy lehetne összefoglalni: ha a politika akar valamit kezdeni a legfontosabb környezetvédelmi problémákkal, és szeretne hozzá társadalmi támogatást szerezni, most tálcán kapja a megoldásokat. Ami persze illúzió – jelen állás szerint a politikai felépítményt a környezetvédelem kapcsán leginkább az érdekli, hogyan lehet a legkisebb politikai kárral megúszni a tétlenséget, valamint az intézményrendszer és a szabályozás tizennegyedik éve tartó monoton leépítését –, ám mégsem haszontalan, ha tudjuk, hogyan gondolkodnak honfitársaink a fenntarthatóság legégetőbb kihívásairól: hátha egyszer eljön a cselekvés ideje.

Üdítő tapasztalat, hogy zöldügyekben viszonylag pontosan látszanak a kormányzati kommunikáció korlátai. Az Orbán-kabinet a környezeti kríziseket igyekszik úgy láttatni, mint a multinacionális nagyvállalatok nemzet(állam)ellenes gaztetteit, amelyhez sem a kormánynak, sem a hazai tőkének nincs köze. Ez a keretezés azonban a gyakorlatban nem működik:

A magyar dacosság a válaszokban is kiütközik: a kényszer, a büntetés helyett a többség inkább kedvezményekkel lenne rávehető a fenntartható(bb) életvitelre. Ugyanakkor az életmódjukon kevéssé szeretnének változtatni, inkább az ipar és az áruszállítás – vagyis az otthonuktól a legtávolabb lévő területek – zöld átállítását pártolnák.

Rendívül súlyos problémának tekintik a légszennyezést, de lakóhelytől függően más-más szereplőt neveznek meg fő felelősként: a budapestiek az autózást, a vidéki városok lakói a gyárakat. Fontos észrevétel például, hogy a dunaújvárosiak tisztában vannak a Dunai Vasmű által okozott környezeti ártalmakkal, és nem is tekintik bocsánatos bűnnek. Látják az emberek a lakosság szerepét is, de – a valóságnak többé-kevésbé megfelelően – alapvetően szegénységi problémaként tekintenek például a fűtési levegőszennyezésre, amely megoldódna, ha az érintetteknek lenne pénzük jó minőségű tüzelőre, fűtéskorszerűsítésre, hőszigetelésre.

A válaszok szerint az elektromos autózás egyelőre nem különösebben népszerű – a megkérdezettek bőven látják az árnyoldalait is –, ami kétszeresen is rossz hír a kormánykommunikáció számára: egyrészt ezzel nem lesz könnyű eladni az erősen elutasított akkumulátorgyárakat, másrészt előbb-utóbb az is átmegy a köztudatba, hogy

ahová a nagy akkukkal felszerelt e-autók kerülnek. Elemi igény mutatkozna viszont a közösségi közlekedés fejlesztésére.

A fő mumusok közé tartozik a műanyag-csomagolás, illetve a mikroműanyag: az összes fókuszcsoportban elsőként, spontán módon került elő azzal az érzülettel együtt, hogy az emberek magukra vannak hagyva a problémával - sem a kereskedelem, sem más nem kínál gyakorlati megoldásokat a szennyezés csökkentéséhez. Szintén a realitás köszön vissza abban, hogy – főleg vidéken –

A válaszok alapján tömegek támogatnák – sőt: sürgetik – a betétdíjas rendszerek bevezetését, illetve kiterjesztését, valamint a visszaváltható üvegek „intézményének” felélesztését.

A kérdések és válaszok egy külön csoportja a jelenleg talán legforróbb zöld témára, az energia/rezsi kérdéskörre vonatkozott. Az állami MVM szerint az emberek 70-80 százaléka a rezsinövelési határ alatt fogyaszt, vagyis a régi áron fűt és világít, a válaszok azonban teljesen másra, durván megdrágult energiahasználatra utalnak.

(emlékeztetőül: ez lett volna az a program, amelyet a Fidesz 2010-ben megígért, majd inkább a rövid távon több politikai hasznot ígérő, sehova se vezető rezsicsökkentésre cserélt). A meglévő támogatási rendszereket szűknek és – a nem kedvezményezett csoportok – diszkriminatívnak látják. S ha már a kommunikáció állt a kutatás fókuszában:

– ez talán magát Rogán Antalt, a rezsikampány szülőatyját is meglepné.

Az energia tematikán belül a másik, nem közvetlenül pénztárcaközpontú sarkalatos kérdés az energiaimport-függőség és az ezzel kapcsolatos gazdasági-politikai kiszolgáltatottság. Hogy a külső függés milyen mértékben zavaró, azt a legmeggyőzőbben az a válaszcsokor illusztrálja, amely szerint az orosz atomenergiával (praktikusan a tervezett paksi bővítéssel) kapcsolatban

A zöldenergia gyorsabb térhódításának, illetve országos léptékben az energiaforrások diverzifikálásának gyakorlatilag csak támogatói vannak – úgy tűnik, a kormány egyedül maradt azzal az álláspontjával, amelyből a szélerőmű-tilalom, a napelemadó, a kisebb-nagyobb naperőművek hálózatra csatlakozásának korlátozása és az orosz atom/orosz gáz kizárólagossága következik.